A fanatizált ember szó szerint mást lát.
Amikor valaki "fanatizálódik", számára a politika többé már nem érvek ütköztetéséről szól..
hanem az identitása részévé válik. Ha kritika éri támogatottját, "saját" jelöltjét, azt az agya nem információként, hanem a személye elleni támadásként éli meg.
Különféle pszichológiai mechanizmusok működnek, amik miatt az átlagember "vakká" válik a saját táborán belül:
1. A megerősítési torzítás - kognitív pszichológia
Az agyunk alapvetően lusta: szereti azokat az információkat, amik igazolják, hogy jól döntöttünk. Ha egy szavazó elköteleződött, az agya sajátságos szűrőt épít fel.
A saját jelölt hibáit "szükséges rossznak" vagy "támadásnak" látja.
Az ellenfél hibáit viszont a gonoszság megdönthetetlen bizonyítékának.
Az emberi elme ösztönösen az igazát bizonyító bizonyítékokat keresi megerősítés gyanánt és nem próbálja megcáfolni a saját igazát – ez a megerősítési torzítás lényege.
Miért? - Nem bírja, ha téved.
Peter Wason kísérlete (1960.)
2. Szelektív percepció és figyelem - kognitív pszichológia
Ahhoz, hogy valamire fókuszáljunk, más dolgokról le kell mondanunk. A fanatizált ember szó szerint mást lát.
Ha a jelöltje manipulatív gesztust tesz, ő azt "határozottságnak" könyveli el.
Ha az ellenfél teszi ugyanezt, az "agresszió".
"A figyelem nem más, mint "a szellem birtokbavétele tiszta és élénk formában a több egyidejűleg lehetségesnek tűnő tárgy vagy gondolatmenet egyikéből". - William James
William James (1890.) határozta meg előszőr pontosan a szelektív figyelem lényegét "A pszichológia elvei" című művében.3. A "Halo-effektus" (Holdudvar-hatás vagy dicsfényhatás)
Ha valaki szimpatikusnak talál egy politikust egy-két tulajdonsága (pl. a beszédstílusa vagy a magabiztossága) miatt, hajlamos lesz feltételezni, hogy minden más területen is kompetens és erkölcsös. Ez egyfajta "szentté avatás" a választó fejében, ami után a jelölt gyakorlatilag bármit megtehet, a hívő bázis mentegetni fogja.
Az első világháború idején Edward L. Thorndike egy kísérletben arra kérte a felettes tiszteket, hogy értékeljék a parancsnokságuk alá tartozó katonákat különböző, egymástól teljesen független szempontok alapján (például fizikai megjelenés, intelligencia, vezetői képesség, lojalitás, karakter). Azt vette észre, hogy az értékelések korántsem voltak objektívek: Ha egy katona jóképű, magas és jó kiállású volt (pozitív fizikai tulajdonság), a tisztek automatikusan azt feltételezték róla, hogy intelligensebb, jobb vezető és lojálisabb is, mint a kevésbé előnyös külsejű társaik. Fordítva is működött: ha egy katonáról kialakult egy negatív benyomás, a tisztek hajlamosak voltak az összes többi képességét is alulértékelni. Thorndike ebből vonta le azt a következtetést, hogy az emberi elme képtelen az egyes tulajdonságokat teljesen függetlenül kezelni: az általános benyomás rányomja a bélyegét a részletek megítélésére is.
Edward L. Thorndike kísérlete az első világháború idején
Miért veszélyes ez a választás előtt? Mivel minden kampány az érzelmekre (főleg a félelemre és a gyűlöletre) épít, a választók többsége "vészhelyzeti üzemmódban" van. Ebben az állapotban a logikus gondolkodásért felelős agyterület pihen, és az ösztönök döntenek.
Az "felkészültség" a jelöltek részéről gyakran pont ezt jelenti: megtanulták, hogyan kell gombokat nyomogatni az emberek pszichéjén.
"Könnyebb az embereket becsapni, mint meggyőzni őket arról, hogy be vannak csapva." – tartja a Mark Twainnek tulajdonított mondás, és ez a választási hajrában hatványozottan igaz.
Tippek: Mit tehetsz, ha tisztábban szeretnél látni?
Nemcsak a hagyományos érzékszerveiddel és nemcsak hagyományos módon figyelsz.
Nemcsak arra figyelsz, amit mondanak, hanem arra is, hogyan.
Kipróbálhatod, hogy leveszed a hangerőt nullára, azaz átmenetileg kikapcsolod a külső hallásod, és úgy figyeled meg a politikusokat. (Kettőnél több pártban.)
Megengeded magadnak, hogy másképpen érezz, mint gondolsz.